“A medve felment a hegyre,
a medve felment a hegyre,
a medve felment a hegyre,
hogy lássa, amit lát!

Na tudod-e pajtás, hogy mit lát?
Na tudod-e pajtás, hogy mit lát?
Na tudod-e pajtás, hogy mit lát?
A hegy másik oldalát!”

Ahogy a fenti gyermekdalban, úgy a valóságban is kézenfekvő, hogy ha felmegyünk egy magas pontra, mondjuk egy hegy tetejére, akkor szélesebb perspektíva bontakozik ki.

Több irányba látunk, sok mindent észreveszünk, ami korábban láthatatlan volt számunkra.

Március 21-én ez a magas pont az 5. a osztály aktív tagjainak is egy hegy volt, a Naszály.

A kirándulásra szülők, testvérek is eljöttek és egy négylábú kedvenc  – Nokedli – is tiszteletét tette.

Az előzetes tájékoztatóból mindenki tudhatta mire számítson: távolság, szintkülönbség, útvonal.

Amit nem tudott senki, az az volt, hogy milyen lesz a kilátás?

Nagy örömmel osztom meg, hogy a kilátás gyönyörű volt. 🙂

Nem csak azért, mert a túra annak rendje s módja szerint lezajlott: eljutottunk a Látó-hegyi keresztig, felértünk a 652 m magas Naszály-csúcsra, leereszkedtünk és bemerészkedtünk a Násznép-barlangba, számháborúztunk, pecsételtünk, kutyát simogattunk és még a buszt is elértük kényelmesen.

Hanem azért is, mert láttam a kalandvágyat, a lelkesedést, a kitartást, a leleményességet, a kedvességet, a segítőkészséget és a másik felé fordulást.

Köszönöm ezt az élményt az 5. a osztálynak!

Remélem még sok hasonló kirándulásban lesz együtt részünk!

Fuchs Róbert