1. nap
Az első napunkat a bolgáromi Alapiskolában (1–4. osztályos) kezdtük, ahol lehetőségünk nyílt találkozni a helyi kisdiákokkal. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, és igazán jó érzés volt látni a kíváncsi tekintetüket.

Ezután a füleki várat látogattuk meg, ahol megismerkedtünk Koháry István várkapitány történetével. Megtudtuk, hogy a török ostrom alatt a végsőkig kitartott, és még a 38 hónapos fogság sem törte meg hitét és elveit. Ezért kapta a „speculum fidelitatis”, vagyis a „hűség tükre” címet. Börtönévei alatt verseket írt, melyeket szabadulása után ki is adott. Különösen érdekes élmény volt bejárni a várhegy sziklájába vájt földalatti folyosókat, ahol a II. világháború helyi emlékeit bemutató kiállítást láthattuk. A kiállított tárgyak kézzelfogható közelségbe hozták a háborús időszak mindennapjait.

Délután a betléri kastély parkjában sétáltunk, amely szinte egy botanikus kert hangulatát idézte. A hatalmas, 70 hektáros parkban a tágas rétek és tisztások mellett árnyas ösvényeken barangoltunk. Megcsodáltuk az 1823-ban emelt, római akvadukt romjait idéző építményt és az alatta húzódó jegesmedve-barlangot is. A sétát különlegessé tette a folyamatos madárcsicsergés, az ugrándozó mókusok látványa, sőt, egy pillanatra még őzikével is találkoztunk. A kert hegy felőli része közvetlenül kapcsolódott az erdőkhöz, ami még autentikusabbá tette az élményt.

Ezt követően Rozsnyó utcáin barangoltunk. Megtudtuk, hogy egykor II. Rákóczi Ferenc egyik kedvenc tartózkodási helye volt, sőt, innen kormányozta a fennhatósága alá tartozó országrészeket is. Rezidenciája a Nehrer-házban állt. A város különleges hangulatát a történelmi múlt és a főtéren álló nevezetességek adták: láthattuk többek között Andrássy Franciska emlékművét, valamint a sarkain támpillérekkel megerősített karcsú őrtornyot, amely messziről is uralta a látképet.

Az estét Berzétén, a Lovasudvar Panzióban töltöttük, ahol elfoglaltuk szállásunkat, majd közösen vacsoráztunk. A nap zárásaként Rigó Béla, hagyományőrző népművész vezetett be minket a gömöri kézművesség titkaiba. Nemcsak mesélt róla, hanem lehetőséget kaptunk, hogy mi magunk is kipróbáljuk ügyességünket. Igazi élmény volt kézbe venni azokat az eszközöket, amelyekkel a helyi mesterek dolgoztak évszázadok óta.

2. nap
Délelőtt Tőketerebesre érkeztünk, a dél-zempléni régió központjába. Itt jártuk be az Andrássy-család egykori kastélyát, ahol maga idősebb gróf Andrássy Gyula, a Monarchia külügyminisztere töltötte gyermekkorát. Különösen érdekes volt a kastélyban berendezett Honismereti Múzeum, amely gazdag leletanyagával bepillantást engedett a környék múltjába és kulturális örökségébe.

Néhányan fakultatív programként a kastély gyönyörű angol parkjában sétáltak, ahol a neogótikus stílusban épült Andrássy-mauzóleumot is megtekintettük. A belső tér különleges hangulatot árasztott: Kendeffy Katinka és Andrássy Gyula márvány szarkofágja előtt állt lányuk, Ilona megható szobra, amelyben szülei elvesztésének fájdalmát örökítették meg.

Délután Szalánc várához kirándultunk, amely a Sóvári-hegység hegygerincén magasodik. A történelem viharai során a vár számtalanszor cserélt gazdát, mígnem a Thököly-felkelés után a császár leromboltatta. A romos falak között ma is felfedezhető az egykori dicsőség, különösen a Nebojsza-toronyból nyíló gyönyörű kilátás maradt emlékezetes számunkra. Bár a II. világháború során a torony leégett, a hely szelleme és a várhoz kötődő mondák igazán különleges hangulatot adtak a látogatásnak. A túra oda-vissza mintegy másfél órát vett igénybe, de a kilátás minden lépést megért.

Ezután Kassára utaztunk. Itt megható pillanatként éltük meg, amikor a Kassai dómban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc szarkofágját. A monumentális templom, amelyet több mint fél évezreden át építettek, nemcsak a magyar történelem egyik legszebb épített emléke, hanem egyben II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós nyughelye is.

Kassai sétánk során bejártuk a belvárost és megcsodáltuk a város legjellegzetesebb épületeit: a Lőcsei-házat, a Szentháromság-templomot és rendházát, az Állami Színházat, a Forgách-palotát, az Andrássy-palotát, valamint a zenélő szökőkutat, amely igazán hangulatos zárása volt a napnak. A program végén még egy kis szabadidőt is kaptunk, hogy egyénileg is felfedezhessük a várost.

3.nap

Reggel fakultatív programként a Felső-Magyarországi Paradicsom Nemzeti Parkba indultunk, ahol a híres Dobsinai jégbarlangot kerestük fel. A barlanghoz vezető út eleinte egy rövid, de meredek, körülbelül húszperces kaptatóval kezdődött, majd egy bő félórás kényelmes túrával értük el a kiépített bejáratot. Ahogy beléptünk, az „örök jég birodalma” fogadott minket: a látogatható szakasz 515 méter hosszú volt, és bent a hőmérséklet -2 °C körül mozgott. Igazán különleges élmény volt a jégformák között barangolni, főleg hogy magyar nyelvű vezetést is biztosítottak számunkra.

Ezután a Szádelői-szurdokban túráztunk, amely a Gömör–Tornai-karszt egyik igazi ékköve. A lenyűgöző szurdokvölgyet a Szár-patak alakította ki évezredeken át tartó eróziós munkájával. A túra során hatalmas sziklafalak magasodtak fölénk, és ha lehetőség adódott, felkapaszkodtunk az egyik kilátósziklára, a Na Skale pontra, ahonnan az egész völgy panorámája tárult elénk. A zöld jelzésű ösvényen való felkapaszkodás fárasztó volt, de a 400 méteres szintkülönbség után a látvány minden csepp energiát megért. A teljes útvonal mintegy 9 kilométert jelentett, és nagyjából két és fél órát vett igénybe.

Délután Szádalmásra utaztunk. A tervezett borászlátogatás helyett szállásadónk kisgazdaságát és lovastanyáját ismerhettük meg közelebbről. Ez is rendkívül érdekes programnak bizonyult: bepillantást nyertünk a vidéki mindennapokba, a gazdaság működésébe és a lovak tartásának sajátosságaiba.

Este, vacsora után a panzió tágas udvarán még egy különleges élmény várt ránk. Kmotrik Péter, a gömöri hagyományőrző íjász mutatta be tudományát, és mesélt az ősi íjászat fortélyairól. A legjobb rész az volt, hogy mi magunk is kipróbálhattuk ügyességünket a célba lövésben. Igazi közösségi élménnyé vált ez a program, sok nevetéssel és izgalmas pillanattal zárva a napot.

4. nap

Délelőtt Késmárkon kezdtük a programot, ahol az evangélikus templomban megkoszorúztuk gróf Thököly Imre szarkofágját. Ő volt Zrínyi Ilona második férje, II. Rákóczi Ferenc nevelőapja, valamint Felső-Magyarország fejedelme és kuruc vezére. Méltóságteljes pillanat volt főhajtással emlékezni alakjára. Ezután az UNESCO Világörökség részét képező, egyedülálló cipszer fatemplomot látogattuk meg. Megtudtuk, hogy az építmény tiszafából és vörösfenyőből készült, egyetlen fém alkatrész felhasználása nélkül – igazi mestermunka, amely a régi idők építészeti tudását hirdeti.

A belvároson keresztül elsétáltunk a késmárki várhoz is, ahol 2022 márciusában leplezték le Thököly Imre bronz lovasszobrát. A vár és környéke különleges történelmi hangulatot árasztott, így könnyen magunk elé képzeltük a kuruc idők dicső pillanatait.

Délben Lőcsére utaztunk. A város valóban egy kultúrtörténeti gyöngyszem, amelyet épségben fennmaradt városfalak ölelnek körbe. Sétánk során megcsodáltuk a régi városháza épületét, amely a reneszánsz világi építészet egyik legszebb remekműve a Szepességben. Bár csak kívülről tekintettük meg, így is lenyűgözött a pompás homlokzat és a történelmi városközpont hangulata.

A délutáni program eredetileg a Tamásfalvi-kilátóhoz vezetett volna, de a csoport nagy létszáma miatt a túrát nem találtuk biztonságosnak. Helyette a Magas-Tátra egyik gyöngyszeméhez, a Csorba-tóhoz kirándultunk. A hegyek ölelésében fekvő gleccsertó látványa mindenkit lenyűgözött. A tó tükörsima vízén visszacsillantak a környező csúcsok, és a kristálytiszta levegő igazi felüdülést nyújtott a nap végén. Rövid sétát tettünk a partján, ahol megcsodálhattuk a kilátást, és átéreztük a Tátra békés, mégis fenséges hangulatát.

Az estére tervezett dernői néptáncos mulatság sajnos – számunkra ismeretlen okból – elmaradt, így a napot nyugodtabb hangulatban zártuk, de a Csorba-tónál szerzett élmények kárpótoltak bennünket.

5. nap

Reggel 8 órakor indultunk, úti célunk pedig Selmecbánya volt, az egykori ezüstbányászat fellegvára. Már Mátyás király idejében is a magyarországi arany- és ezüstbányászat központjaként tartották számon, így különös izgalommal vártuk, hogy felfedezhessük.

A szabadtéri Bányamúzeum látogatása sajnos nem volt lehetséges a múzeum túlterheltsége miatt, de helyette a bányaigazgatóság, a Kammerhof fantasztikus kiállítását tekintettük meg. A város legnagyobb műemléképülete a középkorban a kamaragróf rezidenciája és a bányák igazgatási központja volt, ma pedig múzeumként működik. Különösen érdekesek voltak az ipari forradalom korából fennmaradt bányamérő berendezések és bányatechnikai modellek, valamint az osztrák császárok aranyszállal szőtt bányalátogató öltözetei. Nagy élmény volt látni a működőképes bányagépek és vízszivattyúk bemutatóját, amelyek megidézték a régi bányászat mindennapjait.

Ezután a Szentháromság tér felé sétáltunk. Útközben láthattuk Hellenbach János Gottfried egykori házát, aki nemcsak kiváló orvos volt, hanem a nagyságos fejedelem kamaragrófja is. Az épület ma ásványmúzeumnak ad otthont, ám a tavalyi tűzvész miatt zárva tart. Továbbsétálva a Szent Katalin-templom mellett haladtunk el, majd megcsodáltuk a Felvidék egyik legmagasabb pestisoszlopát. Különösen felemelő pillanat volt megállni az evangélikus líceum előtt, ahol Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán emléktáblája őrzi a két nagy író emlékét. A program után rövid szabadidő állt rendelkezésünkre, így ki-ki a maga kedvére barangolhatott a város szűk utcáin és hangulatos terein.

A délután csúcspontja az lett volna, hogy felkapaszkodjunk a szépen felújított barokk Kálváriára, ahonnan páratlan panoráma nyílik a városra. Sajnos az időjárás közbeszólt: a szakadó eső miatt ezt a programot nem tudtuk megvalósítani. Bár kissé csalódottak voltunk, a nap folyamán szerzett benyomások így is felejthetetlenek maradtak.